A fent látható videó a 2017-es Grand Canyon State vegyes páros döntőjéről készült.
Ezzel kapcsolatban jegyeznénk meg a játékra vonatkozóan néhány technikai részletet.
A szervákat nem teljes erőből ütik, ugyan tesznek bele egy enyhe falsot, de nem helyezik túlságosan a vonal közelébe és nem pörgetik, nyesik, csavarják meg úgy, mint az asztaliteniszben vagy a teniszben.
A lényeg, hogy ne rontsanak adogatást, mert nem jelent akkora előnyt egy ilyen szerva, mint amekkora kockázattal jár a pont elrontása.
A fogadó fél hosszan üti vissza a labdát, hogy azzal az alapvonalnál tartsa a szerválót.
Ezzel egyrészt marad idejük a hálónál felkészülni a következő ütésre, másrészt az adogatónak még nehezebb lesz a 3. ütést jól helyeznie.
Megfigyelhetjük, hogy a 3. ütést erőből, tudatosan helyezve ütik meg vagy beejtik a háló mögé, általában keresztbe.
A 3. ütés a játék egyik legnehezebb és egyben legfontosabb mozzanata, sok gyakorlást igényel az elsajátítása.
Az alapvonal mögül elvégzett szerva után a fogadó játékosok a hálónál vannak, a 3. ütést követően pedig már mind a 4 játékos onnan folytatja tovább a küzdelmet. Nem maradnak hátul, nem ütnek a továbbiakban az alapvonalról, a hálónál maradnak és csak ha más megoldás nincs, akkor mennek hátrébb!
Ez alól kivétel lehet, ha ritkán jön egy átemelés vagy az ellenfél lecsapásra készül. Utóbbi esetben 1-2 lépést hátrálnak, növelve ezzel a távolságot, több időt hagyva a gyors labda visszaadására.
Ugyanakkor az átemeléseket nem erőltetik, különösen a 3. ütést tekintve.
Az alapvonaltól átemelni a hálónál lévő profi szintű játékost szinte lehetetlen anélkül, hogy ne teremtenénk számukra ziccert egy lecsapáshoz.
A hálónál többnyire alacsonyan tartják a labdát (dinkelnek) és megvárják a megfelelő alkalmat, hogy egy magasabb labdát erőből üssenek meg.
Kezdő vagy akár haladó szintű játékosok is elkövetik azt a hibát, hogy nem elég türelmesek, a labda úgy tűnik, hogy könnyen megüthető gyorsan. Ugyanakkor elfelejtik azt, hogy ezek a labdák nem pattannak fel magasra és ezekkel az ütőkkel nehéz átpörgetni, így gyakran a hálóban köt ki az ütés.
Ebben a közvetítésben is láthatunk olyan ütéseket, amiket még inkább tovább kellett volna átemelgetni és jobban előkészíteni egy gyors ütéshez.
3.ütésnél és dinkelésnél is többnyire keresztbe ejtik át a labdát, így az hosszabb utat tesz meg, nagyobb a célterület, ahová helyezhető, kisebb eséllyel hibáznak.
Ilyenkor az ütőt nagyjából 45 fokban tartva ívelik a labdát. Nem az a lényeg, hogy nagyon alacsonyan menjen át a háló felett, hanem hogy leszálló ágban legyen a labda és úgy essen be a háló mögé.
Ehhez nem elég kizárólag a kezünket használni, az ütés előtt be kell hajlítani a térdünket, majd az ütés pillanatában kiegyenesedni, mintha le szeretnénk ülni egy székre, azután meggondolnánk magunkat. Így kisebb a kézmozdulat és pontosabban, stabilabban lehet beejteni a labdát a háló mögé.
Megfigyelhetjük, hogy ezen a döntőn a női játékosok, amikor azt a szabályok megengedik, végig tenyeres oldalról játszanak.
Férfi párosban is láthatunk hasonló felállást, mivel számos játékosnak a fonákja gyengébb, ütőerőt és/vagy technikát tekintve. Előfordul, mint ezen a felvételen is látható, hogy egy versenyző két kézzel üti a fonákot. Így valószínű, hogy ezért választották ezt a taktikát itt is.
Ne felejtsük el, hogy a játék túlnyomó részében a versenyzők mindössze 4-5 méterre állnak egymással szemben, gyorsan kell reagálni a labdákra.
A játék további részében is csak egy finomabb kanalazást, esetleg nyesést alkalmaznak a helyezett ütéseknél, a jelenlegi versenyszabályok szerinti ütő sima borítása nem alkalmas igazán tekergetni a labdát.
Ez alól kivétel lehet az a helyzet, amikor egy mentésnél kénytelenek másképp ütni a labdát vagy még az alapvonalnál állnak szervát követően.
Mi jelenleg betonpályán játszunk, ahol egy csavart labda jobban megcsúszik, így esetleg több értelme van gyakrabban használni ezt az ütést, mint a felvételen látható versenyen.
Ettől függetlenül egy jó játékos eszköztárában minden ütés megtalálható, amit profi szinten elsajátított, így ezeket váltogatva a játéka egyrészt kevésbé kiszámítható, másrészt a játék is élvezetesebb, mint mindig ugyanazt a 2-3 ütést erőltetni.
A páros pickleball sokkal inkább észjáték, mint fizikai felkészültség és erő dolga. A magasabb labdákat ugyan elég gyorsan, erőből ütik, de egy ziccer kidolgozásához türelem és finomabb mozdulatok szükségesek.
Az egyéni versenyek viszont egy egészen más stílust, taktikát és állóképességet igényelnek.
